Biztosan eleged van már abból, hogy folyton rólad van szó. Nem is nagyon érted, miért éppen téged pécéztelek ki? Nyugodtan, feszültségek nélkül kibeszélhetnénk itt valakit. A római pápát, vagy az amerikai elnököt, a dalai lámát, vagy a szomszédodat, a főnöködet, a tesódat, vagy akár az én sanghaji nagynénikémet. Miért pont te?
Tudod, én azt hiszem, hogy a pletykázással nem nagyon megyünk semmire. Ha nem bánod, akkor beszéljünk kicsit rólam. Az én miértjeimről. Tudod, én nagyon szeretek magamról beszélni. Ha kettesben vagyunk a feleségemmel, sokszor órákig nem jut szóhoz. Aztán amikor észreveszem a szitut, biztatom keményen: most beszélj kicsit te…rólam!
Tudnod kell, hogy én nem vagyok teológus, nem hirdetem az Igét, csak beszélgetünk. Az én szemléletem ugyanannyira sajátos, mint a tiéd. Nem szeretném rád erőltetni, sőt óvlak is attól, hogy átvegyél belőle bármit, mielőtt leellenőriznéd. Ha akarod, fogsz találni magad körül tanult embereket, akik segítenek neked megfelelően eligazodni.
Mielőtt belefognék az én miértjeimbe, meg kell ismerned a szemléletemet az ördögről, és az ő csapatáról.
Én abban hiszek – tehát az én hitemről van szó! –, hogy nem csak egy fizikai világban élünk, ahol vannak házak, meg fák, meg mindenféle látható, és láthatatlan (csak műszerekkel kimutatható) dolgok, mint te és én például, hanem egyidejűleg szellemvilágban is élünk, ami viszont nem látható, műszerekkel sem tudjuk kimutatni. (Mielőtt vitatkozni kezdenénk erről, nagyon sok mindent nem tudtunk sokáig kimutatni műszerekkel, és azok attól még léteztek. Valami nem attól létezik, hogy ki tudjuk őket mutatni, vagy nem. Ebben egyetértünk?)
Ebben a szellemvilágban gonosz szellemek éppúgy jelen vannak, mint minket segítő, szolgáló szellemek. A gonosz szellemeket nevezhetjük az egyszerűség kedvéért démonoknak, a jókat pedig angyaloknak. És ez a szellemvilág hatással van a fizikai világra. Rám is, és rád is. Képzeld el például, hogy egy apró démon ül a válladra egy társaságban, és sutyorog a füledbe, hogy milyen jól esne most egy sör. Tényleg jól esne! Igazat adsz neki. És iszol egy sört, talán többet is. Aztán amikor hazaindulsz, megint megszólal: csak nem fogsz gyalogolni? Itt az autód, néhány sarok, nem lesz semmi baj! És beülsz, és vezetsz. És talán tényleg nem lesz semmi baj. Talán akkor még nem. De a gonosz kis démon tudja már, hogy érdemes a te füledbe suttogni, mert meghallgatod. És komolyabb, és komolyabb terveket kovácsol, ráadásul nincs egyedül. Tudod, az a terve, hogy elpusztítson téged. És ha megvan a baj, ha megtörtént a tragédia, odaül a válladra megint, és szemrebbenés nélkül suttogja: látod, mit tett veled Isten?
A helyzet az, hogy van választásod. Te döntöd el, kinek hiszel. Ebben egyedül neked kell döntened! Ha egyedül vagy, nem mindegy, mi lesz ezután. A világosság jön vagy a sötétség. Hajnalodik, vagy bealkonyul.
