.jpg)
A feleségem, Hajnalka imádni való nő. Mindenki szereti. Na jó. Majdnem mindenki.
Azzal őrjíti meg a környezetét, hogy tagadja a tapír létezését. Szerinte ilyen állat nincs.
Aki ezzel az állásponttal váratlanul találkozik, meghökken. De hát hogy gondolhatod ezt? Hiszen mindenki tudja, hogy van tapír. Az állatkertben is van…
Tudod, Hajnalka nagyon bájos ilyenkor. Szemében huncut fény csillan és mosolyog. Nagyon jól csinálja. Nem vitatkozik, csak legyint. Beszéljünk másról.
És a kitartóbbak hoztak már neki fényképeket a tapírról. Csak nevetett. Na hát, a mai technika! Természetfilmet mutattak neki, ugyanígy lesöpörte: illúzió. A múltkor láttam egy filmet a dinoszauruszokról. Dinoszauruszok is vannak?
Szeretettel hirdeti, hogy összeesküvést szerveztek ellene, és át akarják ejteni. Lehetetlen meggyőzni.
Kérték, jöjjön el az állatkertbe, győződjön meg róla a saját szemével. Ő azonban ragaszkodik a játékához, és csak mosolyog. És tudom, ha elé hoznál egy élő állatot, elfordítaná a fejét, és azt mondaná, ne viccelj velem. Most miért erőszakoskodsz?
Te is tudod, ha akarná, ha az lenne a célja, hogy meggyőződjön az igazságról, pillanatok alatt meggyőződhetne arról, hogy van tapír. Ha nem tagadni akarná a tapír létét. De ő egy tapírtalan világban akar élni. Ha szóba kerül, hirdeti is: tapírok pedig nincsenek.
Ilyen nincs, mondod, és most nyilván kineveted a feleségemet. (Megjegyzem, nem bánná, ha kinevetnéd. Sokkal inkább örülne, mint ha az asztalt verve, acsarkodva próbálnád bizonyítani az igazadat.)
Te hogy vagy ezzel? Te mire keresel bizonyítékokat? Mi a különbség? Te valóban tudni akarod az igazságot?
Mond, láttál már ateistát, aki az igazságot akarja tudni? Aki így gondolkozik: Nos, minden erőmet arra fogom fordítani, hogy bebizonyítsam: Isten él. És ha kudarcot vallok ebben, akkor vetem el a létezését.
Nem így van. Az ateizmus nem keresi Istent. Nem is akarja, hogy legyen. Az álláspontjának az igazolásához keres érveket. És talál is. Mindig fog találni.
Nekem tetszik a tapír, szeretem nézni ezt a kedves, bumfordi állatot. Úgy gondolom, hogy Hajnalka is szeretné. De nem szeretheti, nem gyönyörködhet benne, mert tagadja a létét. Ez az ára a tagadásának. Veszít ezzel? Persze. Valamennyit biztos. De annyi minden van még, amit szerethet a tapír helyett. Például engem. Hm.
Nem veszít olyan nagyon sokat, hogy egy szertelen pillanatában elkezdett játék miatt kitette az életéből a boldogtalan tapírt.
De mit veszítesz te, ha makacsságból, büszkeségből, keserűségből, vagy bármi más okból lemondasz arról, hogy a te világodban is jelen legyen Isten. Elgondolkoztál már azon, mi mindenről mondasz le, ezáltal? Mond, megéri?
Nem engedhetnéd meg magadnak, hogy elgondolkozz egy kicsit legalább? Nem adhatnál annak a lehetőségnek egy szikrányi esélyt, hogy tévedsz?
Ismerek egy matematikust. Kandidátus, komoly tudós, érti a szakmáját. Meggyőződéses ateistának nevezte magát. Ám tisztességes tudós lévén, adott magának esélyt, hogy talán téved. Senki sem győzte meg, önmaga jutott arra a meggyőződésre, hogy Isten létezik. Aztán éveket szánt arra, hogy matematikai eszközökkel is bebizonyítsa az igazát.
Ha attól félsz, hogy te is így járhatsz, ne fogj bele, ragaszkodj az álláspontodhoz, ha inkább ez éri meg neked. Tudod, te választasz, te döntesz, ezt senki sem teheti meg helyetted.
