Tegnap találkoztam egy asszonnyal, aki egy 1.000.000 forintos ügylet után, képes volt egy órán keresztül mocskolódni további 10.000 forint nyereség érdekében. Természetesen, mint kiderült később, előre kitervelt módon.
Sárral dobálta az összes jelenlévőt, senkire nem volt tekintettel, még a jelenlévő ötéves kisgyermekére, és a szégyenkező, a háttérben konspirálni igyekvő férjére sem.
Úgy éreztem, derékig járunk a mocsokban, és nemigen láttam, hogyan keverednénk ki ebből. Egy imát mondtam magamban, ezután kiderült a 10.000 forintos igény, és csönd lett. Megszűnt a lidércnyomás.
És most nem akarlak az ima erejével bombázni, inkább az asszonyról engedj meg egy gondolatot!
Szörnyű életük lehet. Nem ismerek senkit, ki egy ezrelékes extra nyereségért ilyen patáliát rendezett volna. Ezt az egészet nem tudom még a pénz beteges szeretetének sem betudni. Hiszek abban, hogy ember ilyen aljas önmagától nem lesz. És nem teszi ilyenné sem a véletlen, sem a szerencse vagy szerencsétlenség. A gonosz gondolatok, a gonosz késztetés, a gonosz cselekvés nem jön magától. A gonosztól jön.
A gonosz suttog ott a fejében vagy a vállán, ha úgy könnyebb elképzelni, és biztatja, űzi, hajtja: mond meg nekik! Neked van igazad! Adj nekik! Ez jár neked! Szerezd meg, ami a tiéd! Ne hagyd, hogy becsapjanak! Mindenki téged akar kihasználni! Utaznak rád! Most visszavághatsz! Te vagy az erősebb!
Te is tudod, és én is tudom azonban, hogy ha téged biztatna így valaki, nyilván nem viselkednél így. Nem hagynád magad aljas módon befolyásolni, ellenállnál, és megmaradnál önmagad. Vagy nem?
Ahhoz, hogy valaki így viselkedjen, el kell fogadnia ezeket a szavakat, ezt a biztatást, rá kell mondania önmagában: ez így van. Egyetértek ezzel.
És én azt hiszem, ez a tegnapi szerencsétlen asszony elfogadta a gonosz igazát igaznak ebben a helyzetben, és szeretném azt gondolni, hogy a tegnapi egy kivételes helyzet volt az életében, és egy holnapi helyzetben ellenáll majd. Talán létszükséglet volt valamiért neki ez az extra pénz. Talán megfenyegette valaki, hogy ha nem szerzi meg azt a 10.000–t, akkor megöli a gyerekét, tönkreteszi a családját, az életét. Talán lehet elfogadható magyarázatot találni.
Egy azonban biztos: megvolt a választási lehetősége, hogy kire hallgat, és ő választott így. És mindig megvan a választási lehetőségünk.
És ez az asszony, ha mégoly mélyre is süllyedt, mint a híre alapján gondolni lehet, holnap fölnézhet az égre, és azt mondhatja: megbántam. Nem akarok így élni. Soha többé. Bocsáss meg, Uram! Segíts!
És – hitem szerint – megszabadul.
Azt nem tudom, hogy az emberek, akikkel így bánt, megbocsátanak–e neki. Az az emberek dolga. Én azt tudom, hogy ha ezt megtenné, alapjaiban változna meg az élete. Jobb lenne! Jobb lenne az élete, a házassága, a családi élete, az emberi kapcsolatai, minden. És nem ismerek semmilyen gyógymódot, módszert, amivel ugyanez elérhető lenne.
És szerintem te sem.
